Az emberi stílus, és a helyi bürokrácia felvétele (ami kezdetben olyan volt a vogonoknak, mint az ördögnek a keresztvíz) után vogonjaink rájöttek, hogy termékeik, imakönyveik és versesköteteik forgalmazása létkérdés.

Tehát: boltokat vettek, igen, boltokat, méghozzá itt a Földön, hiszen ők már földi vogonok. És szaporán gondolkoztak azon, hogy az emberi, vagy a vogon méretekre pozicionálják-e az üzletberendezést, avagy elkészítik-e az akadálymentesített üzletberendezést?

Mert ha igen, az már azt mutatja, hogy a vogonok igenis, szocializálódtak, és már a belsőépítészet során is gondolnak reánk, emberekre. Pedig kemény vasból gyúrják a belsőépítész-vogont, hiszen nem kevés feladatot - meg leginkább súlyos gondolatot kell elcipelniük a tervezőasztalok mellett.

A vogon belsőépítész munkája pedig tetten érhető azon az űrhajón is, amivel érkeztek (régen Noé bárkájának hívták, de akkor a vogonkák még zsiráfnyakkal, zebracsíkkal és mózesszakállal érkeztek) - egészen pontosan ez azt jelenti, hogy nem volt semmiféle belső kialakítás, csak gondolkodtak és gondolkodtak, egészen addig, míg el nem múlt az özönvíz.

Az üzletberendezés pedig egészen hasonlóan működik: megvették az állványokat, lerakták egy nagy kupacba a wc mellé, és ráültek töprengeni, meg verselni. Így elgalább biztos, hogy nem lesznek humán vevőik.