Hamar vége lett a fürdőnek, és eljött a verselés ideje. Azonban Gaius Mordus, ez az előkelő, és vogon mértékkel is hatalmas dög, a mai nap során egy igen dühödt verset írt - az oka nem más, mint a plebs alávaló szokásai, ugyanis a birodalomban egyre csak lázonganak a plebejus vogonok. Ezért hát, úgy gondolta, verselőnapokat hirdet ki, melyek pontosan 3 napon át zajlanak egymás után, lakomával és nyilvános akasztással. Persze köztörvényeseknek és vogonszolgáknak tilos a megjelenés.

A baj pedig ekkor történt. Még szerencse, hogy mindig van a közelben egy fogorvos is, aki fel van készülve a tömésre és ragasztásra. A nyitánynál - mert erre a szent alkalomra írta új ódáját, aminek felolvasása hat és fél vogon-órába telt, illetve telt volna, ha nem törik el a foga. Mert egyszer csak: huarrkh, glass, recch! - szólt a rettenthetetlen Mordus megrettent foga - amire mellesleg azt hitte a plebs, hogy a vers része. A fogorvoshoz menet közben kiderült azonban, hogy egy államcsíny kibontakozása ez, mert a morgókenyér, amit nagy hével tömött a szájába, hogy verselése még hatásosabb legyen, bizony, a régi ellenség, Nagy Pont Tejusz garázda unokaöccsének, bRút Túsz udvari pékségéből került ki.

Így hát Mordus most csak szép emlékekre gondol, a fürdőben található glass hidromasszázs kádakra, meg a nagy lubickolásra, és a vers megírására.

A bejegyzés trackback címe:

https://vogonok.blog.hu/api/trackback/id/tr20906196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.